A pillanat
Álom volt csupán,
Azt hittem, valóság.
Elmesélem neked,
Bár csekély kis apróság.
Egy nyári este történt
Kinyitottam szememet,
Te ott voltál mellettem
S azt súgtad: szeretlek...
A válaszon gondolkodtam,
De nem jöttek a szavak.
Tudtam, hogy e pillanatban
Nem ez a legfontosabb.
Ekkor megszűnt idő és tér,
Mert szép lassan közelebb jöttél.
Olyan szép volt, nem tudtam, mit tegyek
De kezem, s lábam végig remegett.
Mosolyogtál sokat,
Már melletted voltam,
S a fülembe súgtad:
Bújj hozzám jobban.
Már nem volt menekvés,
Heves lett a szívverés,
Átöleltél,
S mélyen a szemembe néztél.
Szép szemedbe lassan könny szaladt,
S remegő hangon ezt suttogtad:
Mindennél jobban szeretlek szerelmem,
Ne hagyd, hogy ennek az estének vége legyen.
Forró lett a hangulat,
Elég volt egy pillanat,
Nagyon közel hajoltál,
S lágyan megcsókoltál...
Csak reméltünk,
A pillanatnak éltünk
Kialudtak a lámpák...
Elaludtak a gyertyák...
Ha eszembe jut, a vágy eléget,
Kár, hogy csak álmodtam az egészet...mis |